91. zsoltár — Aki a Magasságbeli oltalmában lakik

Aki a Magasságbeli oltalmában lakik, az a Mindenható árnyékában pihen. Ezt mondom az Úrnak: menedékem és váram vagy, Istenem, akiben bízom. Mert ő szabadít meg a vadász tőrétől és a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt menedéket találsz; hűsége pajzs és páncél. Nem kell félned az éjszakai rémtől, sem a nappal repülő nyíltól, sem a sötétben járó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ezren esnek el melletted, tízezren jobbod felől, de téged nem ér el. Csak szemeddel nézed majd, és látod a gonoszok fizetségét. Mert az Urat tetted menedékeddé, a Magasságbelit hajlékoddá, nem ér téged baj, csapás nem közelít sátradhoz. Mert angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek minden utadon. Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd lábadat. Oroszlánon és viperán jársz, eltiprod az oroszlánkölyköt és a sárkányt. Mivel hozzám ragaszkodik, megszabadítom; oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha hozzám kiált, meghallgatom: vele vagyok a szorongatásban. Megszabadítom és megdicsőítem. Hosszú élettel elégítem meg, és megmutatom neki szabadításomat.